"Egyszer mindenki megtalálja azt a személyt, aki mellett megtalálja önmagát."

Sokat hallom mostanában: "egyedül találd meg önmagad", "ne fogadj el támogatást, segítséget", "ne hagyd, hogy beleszóljon" stb.
Igen. A gonoszság körülvesz minket. A gonoszság örül, ha gyengék vagyunk, és könnyen legyőzhet minket. Az oroszlán is örül, ha egy antilop elszakad a csordától, hiszen így már könnyű zsákmány.
Mióta az ember létezik, minden társadalom arra épült, hogy az emberek közösségben élnek, működnek, tevékenykednek, tanulnak, fejlődnek. Minden társadalom a közös értékekre épült.
Csak a "new age" őrület kitörése óta, ez a beteg társadalom épül arra, hogy az egyének egokká válnak, és egyedül próbálnak boldogulni, önmegvalósítani.
Egyedül, azaz támogatás, segítség, tanácsok ("beleszólás") nélkül csak töredék emberré válhatunk, töredék elmével, töredék lélekkel. Megragadunk egy alacsony emberi minőség szintjén, önmagunkban, önmagunkért létezve, csak önmagunk szabályait elfogadva.
Szembemegyünk emberi lényünk alapvető természetével, ami társas lényként definiál minket.
Ha már másra nem, a társunkra támaszkodjunk, és neki nyújtsunk támaszt. De kérdés, ki ez a társ? Sokan egy egész élet alatt sem találják meg az igazi lelki társukat. Lehet, hogy van házastársuk vagy élettársuk, de ettől még nincs igazi, minőségi társuk. Hányan élnek együtt olyan emberrel, aki visszahúzza őket, rossz útra tereli őket...
Mert nem "én" létezem, mint kőbe vésett állandóság. Valaki mellett, valakivel, vagyok valaki. Aki már több tartós, szoros kapcsolaton, házasságon van túl, az pontosan tudja, hogy mindegyikben más volt, mássá vált egy kicsit. De valahol ott van a lelki társunk, aki mellett, akivel együtt, akinek a támogatásával, segítségével, akinek a tanácsaival megtalálhatjuk az igazi, a legjobb önmagunkat.

Kiindulás:

https://www.facebook.com/horoszkopmobilra/photos/a.221630024586940.54942.169095016507108/817500164999920/?type=1&theater